Minap láttam egy nagyon aranyos jelenetet.

Egy néni előttem készülődött felszállni a buszra, és próbált jelezni az ajtó oldalán. Ebben nincs semmi nagyon különös, csupán egy dolog. A busz egy régi BKV busz volt, ahol nem kell oldalt jelezni, hogy kinyíljon az ajtó, viszont a néni - gondolom mivel megtanították neki, hogy az új buszokon hol kell jelezni - a busz külső indexét nyomkodta, várva arra, hogy attól kinyíljon az ajtó.... :) Nagyon édes volt. 

Elmeséltem egy barátnőmnek, és el kezdtünk azon gondolkozni, hogy mennyi mindent kell megtanulnia egy idősebb embernek, hiszen hihetetlen mennyit fejlődött a tudomány, mennyi új dolog van, és mi mindenre kell figyelni, ami régen nem így volt.

Ha jobban belegondolok, pontosan ezt látom anyukámon is, aki ugyancsak nem fiatalodik az évek múlásával, de azért tesz érte, hogy ne felejtsen, és hősiesen küzd a billentyűzet és a gépírás rejtelmeivel. :)

Viszont el kezdtünk azon is gondolkozni, hogy vajon nekünk mivel kell majd megküzdeni, hogy amikor mi idősek leszünk, vajon mi lesz az, amit a gyerekeink megtanítanak, és bármilyen busz is guruljon elénk, mi a megtanultak alapján nyomkodunk bármit, ami azon a részen van. :)