Mostanában egy-két barátnőmmel azon szoktunk beszélgetni, hogy vajon kinek mennyire van szüksége párkapcsolatra. Még anno hallottuk, hogy ha csak arra van szükségünk, hogy este hozzánk bújjon valaki, akkor nem biztos, hogy igazából szükségünk van egy párkapcsolatra. Hiszen erre - bármennyire is negatívan hangzik - szerezhetünk bárkit.

Viszont ma jöttem hazafelé a villamoson, és volt ott egy páros, akik annyi szeretettel, szerelemmel, intimitással fordultak egymás felé - miközben nem történt köztük semmi megrökönyödtető, csak finom, apró érintések - hogy rájöttem, hogy nem csak az hiányzik, hogy odabújjak valaki mellé este, hanem, hogy meglegyen valakivel ez a "pici", de fontos dolog. Hogy azon járjon az agyam, hogy mikor érinthetem meg, hogy mikor kedveskedhetek neki bármivel, hogy mikor láthatom újra... 

És lássuk be, ezt nem helyettesíthetik sem a legjobb barátok, akikkel órákat tudtok komolyan, bármikor beszélgetni, vagy akikkel utazásokat terveztek, vagy akikkel elmentek koncertekre, színházba, és az összes barát, haver, ismerős, akivel szuperül érzed magad, és szeretsz velük lenni, de ők még sem az az Egy... :)