A hó az egyik olyan dolog, amit még mindig (csak) gyermeki szemmel tudok nézni. Bármennyire is esik, bármekkora hóhegyek lesznek, bármennyit kell is lapátolni én nagyon szeretem. 

Szeretem nézni a melegből egy kávé/kakaó mellől, ahogy hull odakint, szeretek angyalkát csinálni, hóembert, hóerődöt, iglut, hótéglát építeni, csúszkálni, szánkózni, korizni miközben esik a hó, sétálni és élvezni a csodaszép fehér táj látványát. 

Szóval mindent összevetve szeretem a havat. :) 

Ráadásul ilyen nagy hóesésre még gyerekkoromból - általánosból - emlékszem, mert akkor szünetet rendeltek el, mivel úgyse tudtunk volna bemenni. Az is előttem van, hogy tényleg szó szerint alagutat kellett ásnunk, hogy kimenjünk akár az ajtón is. :) 

Úgyhogy ezen felbuzdúlva vasárnap miután ellapátoltam a havat (anyu is segített egy kicsit), nekiálltam hóembert építeni, mert tökéletes hóember készítő idő és hó volt. :) Nagyjából a kert negyedét "szántottam" fel a hógörgetéssel, és csináltam egy nálam magasabb hóembert. :) Olyan nagy lett, hogy a közepét anyuval kettesben tudtuk csak felemelni (el is tűnödtem, hogy pl. a gyerekek hogy emelik fel, hiszen az ő általuk épített hóemberek sem kicsik), és a fejével is küzdöttem azért. :) Olyan igazi "régi idők" hóembere lett, sárgarépa orral, és mivel szenem nem volt, ezért gesztenye szemekkel és gombokkal, ill. lábos kalappal. Szuper lett. :) Már csak le kéne vadásznom a telefonomról a képet, hogy ti is láthassátok. :)

Et voilá: