Eljött újra az idő, hogy újra átéljem az ÉRZÉST.
Melyiket, melyiket??? Ejnye, hát melyik a legfontosabb???? :)
Persze, hogy azt...
A SZERELMET...
A torok és gyomorszorítóst, a felhőkbe röptetőst, az izgalomtól körömrágóst, a lilaködöst, és így tovább. :)
Első körben nagyon örülök neki, hiszen már olyan régen éreztem, hogy azt hittem soha nem jön el a pillanat...
Másodsorban pedig izgulok, kínlódok, nézem a telefonomat kb. akár percenként is, hogy vajon jön-e már sms, fel fog-e egyáltalán hívni, és vajon mi az az idő, amikor már nem tűnök "pancsernak", hogy nem hívtak fel...
Tudom, hogy azt kéne látnom benne, hogy "wow, már erre is nyitott vagyok, hiszen eljutottam egy ilyen szituációig", meg hogy jól van ez így, biztos sok dolga van, vagy tényleg elengedni az egészet és nem görcsösen elképzelni/ragaszkodni valamihez, de hát... Ha már érzek, akkor legyen ugyanolyan elsöprő, mint régen, nem igaz???
Elsöprő... Mindent elsöprő... Főleg az értelmet... :)
