Néhány hónappal ezelőtt írtam arról, hogy milyen kicsi kis porszemek vagyunk ebben a nagy világmindenségben.

Aztán valamelyik reggel sétáltam befelé, és rájöttem, hogy ugyan tényleg egy ici-pici porszem vagyok, de eszembe jutott még valami más is... 

Pl. valakinek én vagyok a képregényalanya, másnak az "egyetlen főnökasszonya", valaki úgy gondol rám, hogy "igen, ha vele megyek valahova, akkor biztos történik valami érdekes", más állítja, hogy ha velem van, nem mehetünk végig úgy sehol, hogy ne köszönjek még 1-2 embernek az utcán, a téren, vagy ahol vagyunk, valaki egy egész várost köt hozzám, van akinek egyszerűen "tu est mon ange" vagyok, és van akinek bármikor fel tudom villanyozni a napját... 

Egyszóval... Rájöttem... :)

Jelenség vagyok... :)

Mint, ahogy mindannyian. Hiszen... "Lehet, hogy csak egy ember vagy a világon, de valakinek te jelented magát a világot!"