Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy meseszép birtok, amit a barátnőm nagypapája vásárolt meg még a harmincas évek végén, és ez a birtok lett helyszíne az itt tartandó esküvőjének, amire a hely nagyjából 14 éve vár. :)

Kell hozzá természetesen még az ifjú pár, akik imádják a természetet, és magát a hely szellemét jellemző környezet- és értékrendváltást. :) 

Hamár a helyszín és a házasulandók is meg vannak, csak a megfelelő dekorációról kell gondoskodnia a mindig segítőkész baráti csapatnak. 

Tehát, hogy minden meg legyen a háromnapos lagzira, többen segédkeztek már hét elejétől, és mi is ebbe a forgatagba csöppentünk bele azon a csütörtök délután, amikor is szívesen láttunk neki a maradék halomnak... :)

Azaz, elkezdtünk kalács helyett, égősort fonni a sátorban található vázra, 

majd indult a terítés, szalvétahajtogatás, ültető-kő elhelyezés, pohár fényesítés, és még sok-sok "apró-cseprő" dolog, 

                                       hogy az ifjú pár másnap a gyönyörűen elkészített sátorba jöhessen be. :)

Másnap természetesen az egész násznép sürgött-forgott, készülődött, csinosította magát, hogy különböző járművekkel (UAZ-al, teherautóval, traktorral) sikerüljön időre bemennie a faluba, megcsodálni a lánykikérést,

               és természetesen magát a ceremóniát is.

Miután meghatódva, de mindennél biztosabban kimondták az IGEN-t az Úr színe előtt, a pár hintóra szállt, és elindult kocsikázni, míg a násznép újra szedelődzködött, és indult vissza Pucokra, a lagzi helyszínére. 

Hogy az állam előtt is hivatalos legyen a pár szándéka, a polgári szertartásra Pucokon került sor, a sátorban felállított helyszínen. :)

Miután Isten és az állam előtt is hivatalosan egybekeltek a fiatalok elkezdődött a heted-hét országra szóló vigadalom. 

Mellőzve, ám nem kihagyva, a szokványos mennyasszonytánc helyett, nem pénzt dobtunk a helyszínül kijelölt talicskába, hanem olyan beváltandó ajánlatokat, amellyel szeretnénk megörvedeztetni az ifjú párt, még az első házassági évfordulójuk előtt. :)

Majd természetesen a hagyományokhoz híven, valaki elrabolta az ifjú arát, így urának bizony meg kellett küzdenie a gaz merénylővel, hogy visszaszerezze élete párját. :)

Majd miután az összes felhő eltűnt az égről, és az ara is megkerült a násznép folytathatta együtt az ünneplést, és rophatta körömcipőben, gumicsizmában, fapapucsban, vagy amiben szerette volna hajnal pirkadattig, vagy akár tovább is a lakodalmat. :)

És hogy tovább is folytatódjon a mese, másnap, és még azután is, aki szerette volna, folytathatta tovább.

Így lett a híres esküvőből, Pucokfesztivál. :)