Hmmmm... Ugye mindenki emlékszik rá. :)

Hogy igen, az első akkor volt, amikor ültünk a csónakban, a szél meglebbentette a haját, miközben épp bekente egy kis ajakírral a száját, és akkor...

Vagy, hogy életünk akkori nagy szerelme volt (egy másik országban, egy nyaralás alkalmával), és beszélgettünk, ismerkedtünk, és amikor felvitt magához, akkor megcsókolt, és azt se tudtuk hogy kell csinálni, de azért végülis nem volt rossz.

Meg persze az óvodai első csókok, amikor az a galád kisfiú meghúzta a hajamat, és amikor hátrafordultam, hogy adjak neki egy taslit, vagy megmondjam a magamét, akkor szájon puszilt, és anyuuuuuuu, én annyira, de annyira szerelmes vagyok, és elveszem őt. :)

És ugye emlékszünk az első csókok előkészületeire is??? Amikor kérdezgettünk mindenkit, hogy hogy kell csinálni? Amikor megtudtuk, hogy a barátnőnk/haverunk már "túl" van rajta, és rágtuk a fülét, hogy hogy mozgassuk a szánkat, hogy milyen volt, hogy milyen érzés, hogy csukjuk-e be a szemünket, gyors legyen-e, mit csináljunk a nyelvünkkel, és a többi... :) Vagy amikor babákon, párnákon gyakoroltunk... :D

De vajon mindenki emlékszik-e mindegyik első csókra? Igen, én úgy gondolom, hogy minden kapcsolatban van első csók... :) És van amelyikre emlékszünk, de van amelyik - hiába kutatunk utána - eszünkbe se jut. 

Vannak kiábrándító első csókok, amikor azt hittük, hogy csodálatos lesz, mert olyan szerelmesek voltunk, de amikor megtörtént, és nyálas volt, és puhány, akkor már ki is józanodtunk tőle.

És persze vannak még inkább szerelmessé tevő, vagy beindító első csókok, amikor milliméterről milliméterre közeledsz a másik felé, az egész testedet átjárja a kellemes izgalom, alig várod, hogy megcsókoljon, és már maga az út ér annyit, hogy mindegy milyen lesz a vége, és a vége... A csók... Pont olyan csodás és felemelő, mint az addig vezető út...

Ugye így volt? :)