amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet, lálálálálálá...
De mégis... hogy kezdesz bele valami nehezebb témába? Ill. nem is a nehéz a jó szó... Inkább a jelentőségteljes... Hogy kezded el??? Meddig rágod magadban??? Mennyi erőt gyűjtesz, hogy végre el tud kezdeni??? És egyáltalán... el akarod kezdeni???
Hogy az egyszerűbb??? Jobb gyorsan túlleni rajta, mint ahogy egy sebtapaszt tép le az ember, így gyorsan a másikat is sokkolod a váratlan dologgal??? Vagy inkább szép megfontoltan, nyugodt környezetben, a világ kezdetétől indulsz neki?
Tudom, szituációtól is függhet... Nem ugyanolyan dolog elmondani, ha valaki elment, mint bejelenteni, ha babát várunk, vagy megkérték a kezünket.
Lehet, hogy vacsorával készülsz rá, vagy csak gyorsan írsz egy smst? Talán becsomagolod egy ajándékba, vagy felírod az égre? Csak megvárod csöndben, hogy hazaérjen, és leülteted, hogy ne roppanjon bele, vagy égbekiáltod örömödben? Elbújtatod, és reménykedsz, hogy majd észreveszik, felkutatod az összes boltot, hogy megfelelő ajándék legyen mellette? Erre a korra jelemzően kiteszed az összes közösségi portálra, chat programra, hogy ott majd meglátják???
Egyetlen közös van bennük... Készülünk a bejelentésre. Hol rövidebb, hol sokkal több ideig...
De vajon, lehet, hogy csak akkor mondjuk el, hamár fel vagyunk készülve a válaszra is???
