Vagy nem???
Ugye volt már olyan érzésetek, hogy ismeritek "Őt"??? Mindegy, hogy férfi, vagy nő, hogy gyerek, vagy öreg, de valami azt mondja benned, hogy ismered, hogy tudod ki Ő, hogy ott folytatod a beszélgetést, ahol abbahagytátok, akkor is, ha most látod Őt először...
Vajon miért??? Miért van az, hogy "ismerjük" a másikat, vagy olyan érzésünk van, hogy ismerjük őt/őket, vonzódunk hozzájuk, és minden ellenállás felesleges, akkor is mellettük kötünk ki. Mindegy milyen kontextusban. Vagy barátként, vagy párként, vagy kollégaként...
Ismerni...
Mit jelent ez? Mit ismersz róla? Mit tudsz róla? Miért gondolod, hogy ismered??? Nem egyszerű Déja vue, mintha már átéltél volna ilyet, hanem igazi, zsigerekben rejlő mély érzés, ami előtör, amikor először találkozol Vele/Velük.
De vajon miért?
Vannak, akik azt mondják, hogy újra találkozunk olyan emberekkel, akikkel az előző életünkben nem tudtunk "dűlőre jutni". Tehát van még valami elintéznivalónk. Remélhetőleg most, ebben az életünkben megoldjuk. Ha nem, akkor visszük tovább.
Az is kérdés, hogy vajon mi kell a megoldáshoz... Azt hiszem nem elég az, hogy Te készen állsz rá... Kell hozzá Ő is... És, ha Ő nem kész rá, akkor benned marad a "vágy", hogy megold/lezárd a kapcsolatotokat... De ha ez nem megy... Akkor megintcsak... Visszük tovább...
De addig... Marad a mágneses érzés... Szerintetek is???
