Emlékeztek még Tücsök Tihamérra a Pinokkióból? :)

Bár a mesében nem "Belső hang"-nak hívták, de úgy gondolom, hogy ez a megnevezés sincs messze a valóságtól. :) Belső hang... Furcsán hangzik, de mégsem ijesztően. Sőt mitöbb, inkább szívet melengetően. :)

Viszont, van, amikor sokkal hangosabbak vagyunk mi, vagy a külső "zajok", vagy csak egyszerűen nem vesszük észre, nem figyelünk a Belső hangunkra. Vajon mi történik ilyenkor Vele?

Egy kedves ismerősöm mondta erre a következőt:
A Belső hang próbál szólni, mondani, jelezni feléd, de ha te elnyomod, akkor ő nem adja fel, és nem vonul vissza, hanem inkább fogja magát, és megkeresi az útját, módját, hogy meghalld végre, amit már egy ideje mond. :) És minden válogatás nélkül a Belső hangod mondja csak mondja a jót és a rosszat is...

De vajon hogy jut el hozzád végül? Hogy végre meghalld, amit kell?!

Ha vizuálisan szeretnénk elképzelni, akkor képzeljük azt, hogy a Belső hang egy kis madár, aki, ha észreveszi, hogy inkább hisztizel, mint rá figyelnél, elszáll a közeledben lévő emberekhez, úgymond beléjük száll, és az ő szájukon, hangjukon, írásukon keresztül jut el hozzád a saját gondolatod. És ahogy írtam, nem csak a jó dolgok, hanem a rosszak is, amikkel nagyon nem akarunk szembesülni, de egy idő után már nem tudunk "elbújni", mert mindenhol olyan szituációkba, emberekbe fogunk belebotlani, akik emlékeztetnek a "rossz" dolgokra is. Amik nem feltétlenül rossz dolgok, csak nekünk épp nem tetsző dolgok. 

Viszont ha már fel vagyunk készülve rá, akkor szembe is tudunk majd nézni vele, és nem hallgattatjuk el, hanem bátran hagyatkozunk a mi kis, bölcs, szeretnivaló Tücsök Tihánkra. :)