Még múlt héten láttam az egyik kedvenc sorozatomban, egy számomra nagyon kedves jelenetet. 

Egy férfi és egy nő úgy ment egymás mellett, hogy nem fogták meg egymás kezét - mert nem lenne jó, ha kitudódna, hogy ők ketten együtt vannak - hanem csak egymás mellett sétáltak, úgy hogy végtelenül finoman ért össze a kezük. Nekem ez nagyon tetszett. 

A kis romantikus énem oda meg vissza van ezekért a jelenetekért, megnyilvánulásokért, és nem csak a filmekben, az életben egyaránt. 

Tudom, hogy mennyire fontos egy érintés, mennyire sokat tud adni, de néha elvenni, vagy bántani is.

Hiszen, ha pl. egy viszonzatlan szerelemről beszélünk, akkor egy kézfogás, egy simítás a mennyekből a pokolba is repíthet a folytatástól függően... 

Hiszen ismerjük ezt a dalt, ugye?

"Egy érintés,
úgy fáj, ha hozzámérsz,
remélem, hogy semmit nem remélsz
Egy érintés,
úgy fáj, ha hozzám érsz,
remélem, hogy semmit nem remélsz
Egy érintés..."