Ma reggel hallgattam a rádiót, és mondták, hogy van egy statisztika, ami alapján január harmadik hétfője a legrosszabb nap az évben. Nekem mondják... Kérdeztek volna tegnap!!!
Igen, a tegnapom nem sikerült annyira jól... Anyukám belecsúszott egy kocsiba, majd ő belé is belecsúsztak, amikor kiszállt, még hanyatt is vágódott, bevágta a fejét, a farokcsontját, a hátát... Miután ezen jól kiaggódtam magam, és anyu is hazaért épségben, gondoltam elmegyek valami kajáért. Visszafele az irodába a Deák téri aluljáróból feljövet arra lettem figyelmes, hogy a táskám egy kicsit megmozdul, és ezután kb. fél percre szólt valaki, hogy "hölgyem"... Mire visszafordultam, és felocsúdtam, hogy valami fél részeg barom már félig kinyitotta a táskámat, és volt akkora szerencsém, hogy volt két srác (akik szóltak), akik látták, és "lekapcsolták" azt a részeget. Mindezt fél 1-ig bírtam végigélni... Úgyhogy itt akár be is fejezhettem volna a napot. Még egy plusz adalékként, otthon anyunál majdnem felrobbant a mikro is, de szerencsére nem, csak kiégett... :( Semmi másnak nem lett baja, csak az épp melegített levesnek (ami szénné égett, a tálkával együtt), szóval azért ebben is van mázli...
Tanulság...
több is...
1) jövőre ki se megyek a lakásból, és a szeretteimet is magam körül tartom...
2) a legrosszabb dolog a félresikerült rablásban az, hogy elvesztettem azt a biztonságérzetemet, aminek köszönhetően bármikor gond nélkül sétáltam Budapesten. Gondolom majd idővel ez is elmúlik, de most azért még elég erősen él bennem az a "félelem", ha meghallom, vagy árnyékból meglátom, ha valaki jön mögöttem, hogy vajon ő is ki akar rabolni???
3) még a sokk alatt, amikor a másik két srác arrébb taszigálta a zsebest az fordult meg a fejemben, hogy vajon mennyi kétségbeesés juttathatta odáig, hogy ilyet tegyen...
Mindent összevetve szerintem simán megkaptam volna a régi Danubius rádiós Arany Varjú díjat... :)
Ui.: azért este jót beszélgettem az egyik exemmel, és nem történt semmi tragédia...
