Beszélgettem egyszer egy barátnőmmel, hogy vajon hány lelkitársunk van. Én úgy gondolom, hogy csak egy van, akivel minden tökéletes, ezért meglepő volt, hogy ő azt válaszolta, talán minden fontos kapcsolatunk egy részben lélektársunk is.

Vajon mi "kell" ahhoz, hogy egymás lelkitársai lehessünk? Elég az, hogy már az első találkozón több órán keresztül mindenről tudjunk beszélgetni, esetleg kell, hogy ugyanaz a szórakozás legyen a kedvenc időtöltésünk, vagy a mindent elsöprő vágy az, ami közös bennünk, és vajon elég-e ahhoz, hogy kitartsunk egymás mellett?

Olvastam egy cikket, hogy könnyen összetévesztjük a lelkitársakat a régebbről hozott "karmikus szerelem"-mel. Abban a kapcsolatban is meg van a szikra, mint a másikban, ami vonza a másikat, viszont egy idő után kiderül, hogy mégsem az igazi. Inkább csak a felhalmozott feladatunk ledolgozására szól...

Ugyanebben a cikkben volt, hogy ha rátalálunk a lelkitársunkra, akkor sem garancia, hogy jelen életünkben a párunk lesz. Az, hogy itt milyen kapcsolatunk lesz vele, már rajtunk múlik, ill. a mostani helyzetünkön, feladatunkon. :)

De, én hiszek abban, hogy valahol él azaz EGY. Ő. A nagybetűs. Aki befejezi a mondatodat, ha elkezded, akivel röpül az idő, aki épít és nem rombol, és így tovább. :)

És, ha úgy gondolod, hogy már volt ilyen párod, de mégsem vagytok együtt, akkor több lehetőség is van:
1) mégsem ő az, inkább a fent említett karmikus szerelembe estél, csak nehezen ismered fel, nehezen jössz rá.
2) mégis ő az, de a fentiekhez hasonlóan ebben az életetekben nem az a lényeg, hogy párok legyetek, hanem, hogy más kapcsolaton keresztül egészítsétek ki egymást.
3) csak te gondolod, hogy ő az, de te neki nem az vagy... Így biztos, hogy nem egymás lelkitársai vagytok. Mert egy biztos. Ha megtalálod Őt, akkor mind a ketten tudni fogjátok, hogy igen mi összetartozunk...

Mindezektől függetlenül az én kedvenc jelem a jin-jang jel, ami a tökéletes egyensúlyt szimbolizálja, és szeretem, és hiszek a lenti kis mondában is, ami reménnyel (mégha naiv is) telít. :)

"Kelet honában él egy monda, mit elmesélt egy bölcs, öreg arab.
Itt a Földön minden ember csupán egy lélekdarab.
Amikor Allah megteremt egy lelket, kettéhasítja mentiben.
Jobbra-balra elhajítja, és így küldi a Földre le.
Itt testet ölt a csonka lélek, egymást keresve háborog,
S kik egymásra rátalálnak, csak azok az igazán boldogok."