Akik ismernek tudják, hogy oda meg vissza vagyok Párizsért, Franciaországért, a francia nyelvért és sokakkal ellentétben, a franciákért is. Én eddig ahányszor kint voltam nem találkoztam olyan franciával, aki mogorva, vagy bunkó lett volna velem (bár biztos van ilyen). A legnagyobb gondom kint, hogy bármennyire is próbálnék velük franciául beszélni - mivel nem annyira megfelelő (még) a nyelvtudásom - angolul válaszolnak vissza. Ilyenkor persze pöffögök magamban, de nem hibáztatom őket. :)

Szóval a franciák... 

Azt figyeltem meg magamon, hogy egész jól és messziről ki tudom szúrni őket. :) 

Ok, tegnap este könnyű dolgom volt, hiszen egy francia együttes koncertjén tomboltunk Pécsett, de pl. kb. egy hónapja volt egy buli, ahol bejött egy csapat pasi a szórakozó helyre, és valami miatt megragadták a figyelmemet. Több mint valószínű, hogy legénybúcsún voltak, vagy - gondoltam én - a feleségeiket kísérték, és amíg a nők táncoltak, ők ültek a kanapékon... Nem derült ki, hogy melyik is volt a kettő közül, nem mentünk közelebb hozzájuk, nem beszélgettünk velük, csak figyeltük őket. Amikor elindultam haza, rendeltem egy taxit, és csodák-csodájára a csapat is taxira várt, így ott derült ki számomra - miközben beszélgettek -, hogy franciák... :)

Vagy például a kedvenc kávézómban is már messziről ki lehet szúrni, ha egy francia beteszi a lábát, és amikor meg is hallom a francia szavakat, akkor csak örömmel konstatálom, hogy igen, jó megérzésem volt. :)

Szóval, számomra van bennük valami megkapó, figyelemfelkeltő, talán legjobban megfogalmazva... Sármos dolog. :)

Úgyhogy, nincs más lehetőség, mint Vive La France!!! :)