Vajon kinek mi jut eszébe a címről? Ok, az első az, hogy ilyen szó nincs... :) Nah de...

Ha jobban belegondolunk, és összeszedjük az emlékeinket, vannak olyan emberek, akikre ráillik ez a megfogalmazás. Legalábbis az én életemben vannak ilyenek. Nálam ez egy-egy kapcsolatom végéhez köthető, és ha jól sejtem, így lehetnek a többiek is, csak máshogy hívják őket. 

Szóval az átsegítőtársak... Lehetnek új ismerősök, barátok, rokonok... Egy közös van bennük. Abban az időszakban, amikor épp magad alatt vagy egy párkapcsolati szakítás után, nem hagynak gondolkozni... Ill. ált. egy olyan kapcsolat alakul ki, ami építi a nőiességedet vagy a férfiasságodat. Nem mondom, hogy mindig lesz belőle kapcsolat, de azért elég nagy esély van rá (persze akkor, ha az ellenkező nemből választjuk ki őket).

Hogy mi mire használjuk őket? Csakis arra, hogy valahogy átvészeljük a borzasztó időszakokat... Legalábbis én azt a 2 embert, akit én átsegítőtársnak tartok, csúnyán fogalmazva arra használtam, hogy átvészeljem azokat az időszakokat... Ez nem jelenti azt, hogy nem kedvelem őket, és nem a barátaim, vagy ismerőseim, de a fő jellemzőjük mégiscsak a köztes űr kitöltéséről szólt. 

Azt hiszem, abban egyetértünk, hogy egy komolyabb kapcsolat után, ha nem tudtuk normálisan azt lezárni, a következő párunkra öntjük mindazt a felgyülemlett és nem tisztázott dolgot, amit az előzővel kellene tisztáznunk... Benne éljük ki az elrontott kapcsolatunkat... Ha ezen túl vagyunk, kiéltük magunkat, akkor értelmét veszti a kapcsolat. Esetleg megmaradnak barátnak, havernak, vagy ha annak nem, akkor az idő elteltével ráeszmélünk, hogy igen, ők voltak... Az átsegítőtársak.