Talán kicsit kapcsolódva az előző bejegyzéshez, szeretném megosztani veletek, az egyik nagyon kedves emlékemet. :) Nagymamáméknál volt egy kis kert a lakásnál, és ha náluk voltunk ott kint tudtam sertepertélni, akár segíteni, ameddig ők gazoltak, ültettek. Nagyon szerettem…

Ezt a bejegyzést kiskorúaknak kéretik nem olvasni. Nem, nem azért mert durva lesz, de nem szeretnék egy világot összeomlasztani bárkiben. (Bár lássuk be, akiben összeomolhatna e bejegyzés hatásaként, nem hiszem, hogy ezen a blogon mászkál... :)). Na de... :) Felnőttként tudjuk,…

amit nem lehet, mert szó az nincs, csak képzelet, lálálálálálá... De mégis... hogy kezdesz bele valami nehezebb témába? Ill. nem is a nehéz a jó szó... Inkább a jelentőségteljes... Hogy kezded el??? Meddig rágod magadban??? Mennyi erőt gyűjtesz, hogy végre el tud kezdeni??? És…

Változás... Mi is jut eszünkbe róla... Pl. az egyik volt cégemnél nagyjából havonta, ha nem gyakrabban voltak változások. Az biztos, hogy továbbhajt, arra sarkall, hogy fejlődj az életedben.  Változni kell, vagy legalábbis nem árt..., mondta a volt párom amíg együtt…