A címből gondolhatnánk akár Dan Akroyd és Eddie Murphy filmjére is, vagy akár az a közmondás, ill. sokszor használt frázis is eszünkbe juthat, amit gyakran használunk, mely szerint "otthon a nő hordja a nadrágot".

Hiszen ez is szerepcsere. Mint ahogy megannyi más.

Pl. könnyen felcserélődhet a szerep egy gyerek-szülő kapcsolatban, mint ahogy a fent említett példában a férfi és a nő között is. Egy barátnő megtalálhatja valakiben a nővérét, a húgát, a testvérét. Egy idősebb párban megláthatjuk a nagyszüleinket, egy oktatóban képzelhetjük a szerelmünket, a párunkban a barátunkat, vagy esetleg a gyerekünket. 

Viszont azt hiszem az lenne a lényeg, hogy próbáljuk megtartani a saját szerepünket. Minden kapcsolatunkban. Nőként, próbáljunk meg nőnek lenni, egy férfi mellett. Anyaként ne akarjunk legjobb barátnő lenni, gyerekként próbáljunk gyerek maradni, és ne a szüleink helyett megoldani mindent. Férfiként, férjként próbáljunk támasz lenni, akire a feleségünk, párunk támaszkodhat, és ne a gyerek szerepét öltsük magunkra, akiről így a feleségnek kell gondoskodnia.

Vannak, akiknek ez nagyon jól megy, hiszen nincs hozzájuk fogható csábos, nőies nő. Ott vannak a macsó pasik is, akik mellett ízik-vérig nők lehetünk. Ott vannak a nagymamák, akik lakásában csak úgy hömpölyög a finomabbnál finomabb sütemények illata, amit az unokájuknak sütnek. Az anyukák, akikhez mindig visszamehetünk, ülhetünk az ölükben, lehetünk gyerekek, akik óvnak, védenek, mert ők a nagyok. :) Az apukák, akiknek te leszel a királykisasszony, vagy a Forma-1 sztár, esetleg a világ legjobb focistája, amíg világ a világ.

Ugye milyen szépek ezek a szerepek? :)

Ne cseréljünk, inkább éljük meg őket!