Az egyik kolléganőmmel beszélgetve eljutottunk ahhoz a témához, hogy létezik-e barátság nő és férfi között? Ő azt mondta, hogy szerinte nincs ilyen. Részben még egyet is értek vele, hiszen ha jobban belegondolunk különböző időszakokban akár az egyik, akár a másik fél lehet, hogy többet szeretne... Azért csak részben értek egyet, mert nekem vannak fiú/férfi barátaim, sőt, ők beletartoznak abba a 4-5 emberbe, akik fontosak az életemben. Igaz, azt is be kell ismernem, hogy mind kettejükkel volt kapcsolatom, így végülis én is beleestem a kolléganőm által fent említett "problémába". Viszont, ma már, nincs meg a vágy a "többre", csak a könnyed beszélgetésre, a baráti kapcsolatra.

Viszont tudjuk-e, hogy mikor lépjük át azt a vékony hajszálat? Hogy alakulhat ki a több, ha úgy indult, hogy csak barátság? Miért merünk/tudunk zuhanni az érzésbe, akkor is, ha tudjuk, hogy nincs, vagy nem túl sok esélyünk van a viszonzásra? Vajon megéri-e kockáztatni a barátságot, vagy van-e annyira érett a másik fél, hogy megértse, ne használja ki, és segítse, azt aki színt vall? És vajon mikor jön el az idő, hogy színt valljunk? És miért van az, hogy "néha" nem csinálunk mást, csak logikátlanul reménykedünk???