Ma egy érdekes darabot láttam újfent a színházban. Nagyon tetszett mindkettőnknek, bár nem volt az a felhőtlen, könnyed, vidám darab, mint a múlt heti. De azért nem is az az érfelvágós Csehov dráma.

2 szereplős darab. Amúgy is szeretem az ilyen típusú darabokat, mert a színészek talán többet improvizálnak. Ez mondjuk nem ilyen darab volt.

Maga a darab a házasság különböző szituációit mutatta be, aminek a központi részében egy ágy állt. Egy férj és feleség fontosabb pillanatait mutatja be, az esküvővel kezdve, a gyermek születésen keresztül, a lehetséges megcsalásig, a gyerekek kirepülésén és a klimaxon át, addig, amíg el nem költöznek 20-30 év múlva, és az ágy marad.

A két szereplő Gregor Bernadett és Görög László. Nagyon jól játszottak. Bár Gregor Bernadettért még mindig nem rajongok, de azt el kell ismernem, hogy gyönyörű és nagyon, de nagyon nőies az a nő, akitől finom, apró trükköket is elleshettünk, ha eddig nem alkalmaztuk volna őket. :)

Kifele jövet épp azon beszélgettünk, hogy a fiatalabb nemzedéket ez vajon felkészíti-e azokra a "feladatokra", amik egy házassággal járnak, és hogy vajon az idősebb nemzedék magára ismert-e a darabban?

Viszont, ami engem jobban elgondolkoztatott, az az, hogy vajon manapság van-e még olyan házasság, ahol az első nagyobb akadály nem rögtön a válást, vagy akár egy kapcsolatban a szakítást eredményezi, hanem a probléma megoldását, finom kezelését???

Van még olyan házasság, mint anno a nagyszüleinkké, vagy a dédszüleinkké, ami ugyan nem tökéletes, de mégiscsak összetartó? Egyáltalán mennyire ismerjük azokat a házasságokat, amikre irigykedünk? Vajon csak a látszatra irigykedünk, és egy álmot hajkurászunk? Szeretném hinni, hogy nem.